Ezeket igaziból nem így hívják, de ez a számítástechnikából kölcsönzött kifejezés ma már talán eléggé közismert ahhoz, hogy a zenei megfelelőjére is alkalmazzuk. Itt lényegében a kottaírással való takarékoskodás különféle módszereiről van szó.
Lássuk:
– Egyszerű ismétlés 
Az ismétlőjelek közötti részt kétszer kell eljátszani.
– Eltérő végű ismétlés 
Az 
jelű részt csak először, a 
jelűt csak másodszor, az helyett kell játszani.
Ha a 
jel a kotta legelején lenne, akkor nem tesszük ki.
– Da Capo (előlről)
Ahol ki van írva, hogy „D. C. al fine”, onnan vissza kell ugrani a kotta elejére, majd ahol ki van írva a „fine”, ott kell befejezni.
– Dal Segno (a jeltől)
A „D. S. al fine” felirattól vissza kell ugrani a 
jelhez, majd a „fine” feliratnál be kell fejezni.
Mind a Da Capo, mind a Dal Segno szerkezet kiegészülhet egy Coda nevű befejező résszel. Ez esetben a „fine” felirat helyett egy 
jel látható, ahonnan még el kell ugrani a „Coda” felirattal jelölt részhez.
– Kánon
Zenekari szólamkottákban még további egyszerűsítésekkel találkozhatunk:
– Előző ütem ismétlése 
– Előző két ütem ismétlése 
– Ütemszámmal jelölt szünet 
(=tizenkét ütem szünet)
– Egész tétel szünet:
II. TACENT
Ez azt jelenti, hogy a mű II. tételében az illető szólamban egy hang sincs. (Egyszemélyes szólamokban így van írva: TACET.)
Ezt én sem tudtam volna jobban összeszedni, mint a http://mek.oszk.hu/00200/00208/html/vezer.htm oldal.
