Paco de Lucía (eredeti nevén Francisco Sánchez Gómez, Algeciras, 1947. december 21. – Cancún, Mexikó, 2014. február 25.) spanyol flamencogitáros, a modern flamenco egyik megteremtője. Először tizenegy évesen, 1958-ban szerepelt nyilvánosan az algecirasi városi rádióban, egy évre rá pedig már díjat nyert egy flamencoversenyen. 1961-ben José Greco társulatával turnézott.
1968 és 1977 között – saját albumai mellett – Camarón de la Isla flamencoénekessel is készített tíz lemezt, és három közös nagylemezt adott ki Al Di Meolával és John McLaughlinnal (1981, 1983, 1996) és ugyanennyit saját zenekarával, a Paco de Lucía szextettel (1981, 1984, 1993), melyben fivérei, Pepe és Ramón is zenéltek.
www.youtube.com/watch?v=2oyhlad64-s
De Lucía gyors és gördülékeny, könnyed ujjal pengetős futamokat volt képes játszani. A kontraszt mestere, gyakran egymás mellé teszi az ujjal pengetést és rasgueados (Flamenco pengetést) és ezáltal érzékenyebb játszik. Ismert az elvont akkordokról és a hangok mértékletességéről a kompozícióiban jazz hatásokkal. Ezek az újításai kulcsszerepet játszottak a hagyományos Flamenco és a „New Flamenco” latin jazz fúziójában az 1970-es években. Több elismerést kapott különböző felvételek által. A flamenco énekessel, Camarón de la Isla-val az 1970-es években rögzített tíz albuma legfontosabb és legbefolyásosabb a Flamenco történetében.
Hagyományosnak tekinthető flamenco felvételei mellett több albumán is keveredik a tradicionális és a modern flamenco stílus. Bár soha nem szakadt el gyökereitől, a hagyományos flamenco felfogás kereteit feszegető, és a hetvenes évek közepétől mind jobban kialakuló egyéni szemléletével megnyitotta az utat a flamencojáték egyfajta új megközelítéséhez. Emiatt néha a modern dzsesszzenészekhez, előadókhoz is sorolják.
A hatvanas évek elejétől mintegy 30 saját albuma jelent meg. Ismertté és világszerte népszerűvé vált számainak (Almoraima, Rio Ancho, La cueva del Gato, stb.) szinte kivétel nélkül ő maga a szerzője.
Rendkívül tehetséges, virtuóz gitárjátékos, a spanyol gitár mestere, aki nemcsak a flamencóban remekel, de játszik dzsesszt, klasszikus zenét és világzenét is, és sokak szerint ezeken a területeken is otthonosan mozog. 2004-ben elnyerte a rangos Premio Príncipe de Asturias de las Artest, az Astúria Hercege Művészeti-díjat.
