Steve Howe (1947. április 8-án született) 1970-ben lett a Yes zenekar tagja, s azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal ő a gitáros. Összesen 17 szólólemezt adott ki.
Howe tagja az Asia-nak, (egy 1981-ben alakult progresszív rock zenét játszó együttes. Szupergroup, tagjait a Yes, King Crimson, az Emerson Lake and Palmer, és a Buggles tagjai alkották), valamint ő játszotta a gitárszólót a Queen Innuendo című számában is. 1986-ban Steve Hackett-tel (1950. február 12-ben született brit dalszerző és gitáros. Kiemelkedő sikereket ért el az angol progresszív rockot játszó Genesis tagjaként, ahová 1970-ben csatlakozott, s nyolc stúdiólemezen szerepelt. Emellett 1970-től kezdve szólólemezeket is kiadott), megalapították a GTR-t, (egy angol szupergroup, melyet Steve Hackett (ex-Genesis) és Steve Howe (Yes, Asia) alapított 1986-ban. A további tagok: Max Bacon (ex-Moby Dick, Nightwing, Bronz), Phil Spalding (ex-Bernie Torme, Toyah, Mike Oldfield, Original Mirrors) és Jonathan Mover (ex-Marillion, Steve Vai)), amelynek egyetlen albuma aranylemez lett.
Yes – Mood For A Day
Howe első gitárját karácsonyi ajándékként kapta meg 12 évesen, rögtön el is kezdett helyi alkalmakon játszani. 1964-ben megvette az első elektromos gitárját, egy dzsessz stílusú Gibsont. „Senki sem játszott rockegyüttesben ilyen jellegű gitáron, így az emberek kinevettek és felvágósnak neveztek. Nekem ez nemcsak egy gitár volt, hanem a művészet egy eszköze” – mondta az ES-175-ről Howe.
1970-ben csatlakozott a Yeshez. Az első koncertet, melyen ő is szerepelt, a Queen Elizabeth Hall-ban rendezték 1970. március 21-én. A Time & A Word című album a nem európai kiadásainak borítóján Howe is látható, holott az év augusztusában felvett lemezen még Peter Banks játszott. 1971-ben viszont már az ő játékát lehetett hallani a The Yes Albumon, az első igazán sikeres Yes-lemezen. Így a korai Yes-hangzás „esszenciáját” lehet hallani az album számain: Jon Anderson énekhangját, Chris Squire basszusjátékát és Tony Kaye billentyűs hangszereken való játékát remekül egészítette ki Howe klasszikus és elektromos gitáron előadott virtuóz, ugyanakkor kifinomult és túlzásoktól mentes játékával. Következett a Fragile, ahol váltás történt: Rick Wakeman érkeztével Kaye-nek távoznia kellett. Kialakult a klasszikus felállás: Anderson-Howe-Squire-Wakeman-Bruford (klasszikus felállásként szokták azt is említeni, amikor Bruford helyett Alan White dobol.
A Yes angol progresszív rockegyüttes, amelyet 1968-ban Londonban alapított Jon Anderson és Chris Squire. A világ legelismertebb progresszív zenekarai között tartják őket számon, a Pink Floyd, az Emerson, Lake & Palmer, a Genesis, valamint a King Crimson mellett. Az együttes a ’70-es években érte el a fénykorát, a Yes Album, a Fragile, a Close to the Edge és a Tales from Topographic Oceans című alkotásaival. Világszerte több mint 50 millió albumot adtak el,[1] ebből 13,5 milliót az Egyesült Államokban.[2] Zenéjüket hosszú, aprólékosan kidolgozott, nagy ívű alkotások jellemzik, amelyek komoly hangszeres tudást igényelnek az előadóktól. Egyik leghíresebb számuk, a Roundabout irányította a figyelmet a progresszív zenei stílusra. Az együttes negyven éve létezik, koncertezik, pedig a tagok már mind 60 fölött járnak.
www.stevehowe.com/
https://www.facebook.com/guitarrondo
www.allmusic.com/artist/steve-howe-mn0000036537
http://yes.lap.hu/
http://www.yesworld.com/
http://yesmuseum.org/
