A rezonátoros gitár egy húros, pengetős hangszer, mely testformáját tekintve leginkább egy akusztikus gitárhoz hasonlít. Lényege, hogy a rezgőtestben fémből készült ún. rezonátort alkalmaznak a hangszer hangerejének növelésére.
Az ilyen gitárok megjelenése az 1920-as évekre tehető, amikor a gitárosoknak már nem volt elegendő az akusztikus gitárok rezgőteste által lehetővé tett hangerő, mivel az együttesben játszó többi hangszer elnyomta a gitárhangot. A fejlesztések később az elektromos gitárok megjelenéséhez vezettek, de egy mellékvonalon megjelentek a különböző rezonátoros megoldások.
