Néha úgy tűnik, de sajnos az életünk nem egy végtelen út. Ráadásul „nem tudni hova jutsz”.
Ezt a zenét nem csak magáért a jó hangú Kaszás Attila miatt jelenítem meg itt, hanem a címben is említett aláfestő gitár riffek miatt. Nekem tetszik, remélem Nektek is!
Hajnalban indulok, nem kell, hogy elkísérj.
Nem akarlak bántani, hagyom, hogy szebben élj.
Rövid gyors búcsúzás, intek, s már kint vagyok.
Az eső áztatta út, sötéten ott ragyog.
Lassan világosabb lesz már.
Körben kirajzolódik a táj,
érzem egy kávét meg kéne’ innom már.
Végtelen út.
Ez egy végtelen út.
Egy végtelen út,
Mindig ugyan oda fut.
Benzinkút fényei,
kávé és tankolás.
A kasszában szőke nő,
rám néz, s alszik tovább.
Aztán egy város is,
lámpa pirosra vált.
A járdán egy részeg ül,
meglát és ordibál.
Nem tudom, hogy miért is várok még.
A lámpa is zöldre váltott rég.
Előttem ott a szürke ég.
Végtelen út.
Ez egy végtelen út.
Nem tudni, hogy hova jutsz.
Egy végtelen út.
Aztán csak nyeled, csak nyeled a levegőt.
Az égbolt most forogva száll szemed előtt.
A szíved vágtázva, dobogva tépi az erőd.
Ha elbírod talán majd talpra állsz.
Hajnalban indulok, alig múlt még az éj.
Te akartad, hogy menjek el, hogy végre szebben élj.
Nem kell sok búcsúzás, lépés, s már kint vagyok.
Az eső áztatta út gúnyosan fölragyog.
Egyre világosabb lesz már.
Körben kirajzolódik a táj.
érzem egy kávét meg kéne’ innom már.
Végtelen út.
Ez egy végtelen út.
Mindegy neki hova fut.
Egy végtelen út.
Nem kérdi, hogy hova jutsz.
Egy végtelen út.
Nem számít, hogy hova jutsz.
Egy végtelen út.
Nem tudni, hogy hova jutsz.
Egy végtelen út.
Egy végtelen út.
Ez egy végtelen út.
