A swing egy lüktetés a zenében, amit a dob, a bőgő és zongora ritmusszekciója ad meg egy együttesnek. Ha minden második ütést egy kicsit későbbre teszünk a ritmusban, miközben a többi a helyén marad, akkor swingesedik a ritmus.
Mondhatjuk, hogy páros nyolcadok pontozva vannak.
A swing erőteljes ritmusszekciója nagybőgőből és dobokból áll, ez adja a kíséretet a rézfúvós (trombita és harsona), a fafúvós (szaxofon és klarinét) illetve néha a húros (hegedű vagy gitár) hangszereknek. A zene tempója általában közepestől gyorsig terjed, jellemzőek a swinges (nyújtott, triolás) nyolcadok. A swing együttesekben legtöbbször szerepel egy szólista, aki a hangszerelt részekre improvizál. A táncolható swing, olyan zenekarvezetők vezetésével, mint Benny Goodman és Count Basie volt az amerikai populáris zene legdominánsabb formája 1935 és 1945 között.
A swing valamikor 1930 tájékán alakult ki az Egyesült Államokban. Eleinte kisegyüttesek játszották, sok-sok improvizációval, majd 1935 körül, a klasszikus zenei elvek hatására kisegyüttesek helyett nagy létszámú zenekarok, úgynevezett big band-ek kezdték játszani ezt a muzsikát, 15- 20 fővel. A fantasztikus ritmus alapokat játszó dob, bőgő, zongora mellett megjelentek a szaxszofon-, trombita-, trombon szekciók, néha egy-egy klarinéttal kiegészülve, valamint egy ritmus gitár is. Olyan együttesek fémjelezték ezt a korszakot, mint Count Basie, Duke Ellington, Lionel Hampton, Benny Goodman, Artie Show, Woody Herman, Glenn Miller, Tommy Dorsey, stb.
